A Hiller stabilizáló szerepet játszik. Mint forgó tárgy igyekszik megtartani a pörgési síkját (giroszkóp hatás). Ha a heli ehhez képest kibillen (akár véletlenszerűen vagy pl. széllökés hatására), akkor a Hiller tartja a korábbi síkot, és a főrotor lapátok állásszögét az összekötő linkeken keresztül olyan módon állítja, ami a helit visszatéríteni igyekszik az eredeti helyzetébe.
Ha a helin nincs Hiller lapát, sokkal instailabb, nehezebb vezetni. Minél kisebb a heli annál nehezebb, az ember reflexei nem kellően gyorsak.
Több lapátos helik valamivel stabilabbak, különösen ha a lapátok végeibe plusz súlyt építenek, mivel a főrotor önmagában is pörgéssel stabilizált valamennyire, de lényegesen kevésbé, mint amekkora stabilitást a Hiller által vezérelt állásszög ad.
A heli vezetéséhez a Hiller lapátra kell hatni, kitéríteni, az aztán magával viszi a főrotort és ezzel a helit. Ha azonban tisztán a Hillert állítanák a szervók, némi késés jelentkezne, ami zavaró. Ezért a Bell-Hiller rendszer terjedt el: a szervók a Hillert is és közvetlenül a főrotor állásszöget is állítják. Ez kompromisszum a stabilitás és agilis reakció között. Gyakori, hogy a karokon több furat van, a gömb áthelyezésével stabilabbá vagy robbanékonyabbá lehet tenni a helit.
A Hiller vezérlést elektronikusan is lehet szimulálni, ezt csinálja a VSTABI és a többi hasonló elektronika. Ezekben giroszkópok érzékelik az elfordulást, és a szervókkal vezérlik ellene a lapátok állásszögét. Az elektronikus rendszer előnye, hogy egyszerűbb a mechanika, a plusz lapátok elmaradása miatt csökken a fogyasztás, valamint az, hogy repülési módok szerint változtatható a stabilizálás módja akár menet közben is. Hátránya, hogy jelenleg meglehetősen drága. Mivel jelentős az igény ilyen rendszerekre, várható hogy az árak esni fognak - az elektronika ára főleg a gyártási sorozattól függ.
