Van egy ilyen kis repcsim, a már kész vázat Sajóörösön vásároltam , elkezdtem az elektromosra építését.. ami egészen addig jutott, hogy a szárny és a törzs fóliázása elkészült többé kevésbé. Megoldandó problémák még: -oldalkormány rudazat kialakítása, futómű, egy orkúp készítése. Akku helyének kitalálása :-) Van még vele bőven, de a bakancs listámon rajta van.
Gondoltam megosztom veletek, hátha valaki megépítené. Sok segítséget kaptam hozzá Sry modellező szaki könyveiből. Ez a cikk is az ő gyűjtéséből való.
Rajta! Nagyon aranyos kis repcsi. Igazi Retro
Ezermester
1990. 2. szám 12-16. old.
A Jodel BEBE D-9 modellje
Szifonpatronos motorhoz repülőmodell /elektromosra is építhető/ :-)
Múlt évi 10. számunkban érdekes kis repülőgépmotort mutattunk be, amelynek hajtóanyagául szén-dioxid, azaz a szódavizes patronok hajtógáza szolgál. Cikkünket azzal az ígérettel zártuk, hogy a motorhoz való repülőgépmodell építésére még visszatérünk. Nos, a cikk szerzője, Gáspár Pál állta is a szavát, mi pedig örömmel adjuk közre annak a repülőmodelljének a leírását, amellyel több versenyen is előkelő helyezést szerzett. (A Répcelak Kupa nemzetközi versenyen negyedik, a Pest-megyei Bajnokságon pedig első lett.)
A Jodel BEBE D-9 modellje viszonylag könnyen megépíthető. Ez azonban senkit ne vezessen félre, a gép elkészítése nagyon pontos munkát igényel, hiszen repülni képes gépről van szó, s ha pontatlanul készítjük el, géproncs lehet belőle.
Néhány szó az eredeti repülőgépről. A Jodel BEBE francia tervezésű és építésű gép, s az 50-es években több száz darab készült belőle, amelyek közül nem is egy repül még ma is. Érdekességként az 1. táblázatban a műszaki adatait is megadjuk.
A Jodel BÉBÉ D-9 műszaki adatai
Fesztáv
7,00 m
Hossz
5,45 m
Szárnyfelület
9,00 m2
Üres súly
151,8 kp
Max. sebesség
150 km/h
Utazó sebesség
130 km/h
Leszálló sebesség
60 km/h
Hatótávolság
440 km
Motor
25 LE VW
És most térjünk rá a pillekönnyű modell építésére, (súlyadatai a 2. táblázatban kiemelten külön is megadjuk), amelyhez a következő anyagokra lesz szükségünk: 1x120x200 mm-es rétegelt lemezre, 1, 1,5, 2, 3 és 4 mm-es balsa lemezre, Ø1 x 300 mm-es acélhuzalra, 4 db 2X2 mm-es fenyőlécre, 1 tubus AEROFIX ragasztóra, 2 ív fehér japánpapírra, kb. 200 g vászonfeszítő nitrólakkra ás annak higítójára. (Az anyagok jó részét a fővárosban a VIIL, Kulich Gyula tér 19. sz. alatti modellező boltban vásárolhatjuk meg.)
A modell súlyadatai
Bevonás
Előtt és után
Szárny (futóművel)
22 g
30 g
Vízszintes vezérsík
2 g
4 g
Törzs
22 g
32 g
Összesen
46 g
66 g
A modellépítés első műveleteként a tervrajzot nagyítsuk fel. Jelentős rajzolói munkát takaríthatunk meg, ha a rajzot iratmásolóval nagyítjuk fel. Ha ez csak több részletben sikerül, akkor a részletek szélén hagyjunk 1-2 cm-nyi átfedést, hogy a lapokat majd pontosan, illesztve ragaszthassuk össze. Ha pedig a nagyítás is csak több lépcsőben lehetséges, úgy nagyon ügyeljünk arra, hogy minden részeltet nagyítsunk fel, s ne maradjon ki semmi.
A már 1:1 léptékű tervrajz alapján rajzoljuk elő, majd vágjuk ki a modell alkatrészeit, nevezetesen a bordákat (a rajzon 1-16, ill. A-G) és a léceket. A balsafa vágásához éles szikét vagy borotvapengét használjunk. Az alkatrészek kivágása után készítsük elő az építődeszkát. E célra megfelel egy félíves rajztábla, amelyre előbb ragasztószalaggal erősítsük fel a tervrajzot, majd a fölé feszesre húzva terítsünk Folpack fóliát. A tervrajzot így sablonként használhatjuk, s az összeragasztott egységeket a rajz sérülése nélkül állíthatjuk össze.
A törzs oldallétrájának összeállításával kezdjük el az építést. A törzs léceit gombostűkkel rögzítsük az építődeszkához, majd a darabokat híg AEROFIX ragasztóval bekenve erősítsük össze. Az összeragasztott oldalvázat hagyjuk teljesen megszáradni. Ezt követően készítsünk még egy ugyanilyen vázat. Vigyázzunk, a két oldalváznak teljesen azonosnak, s ráadásul mindkettőnek csavarodás- és vetemedésmentesnek kell lennie!
Az így elkészített törzsoldal-vázakat egyenes élükkel fektessük a modell felülnézeti rajzára, majd gombostűkkel rögzítsük az építődeszkára. A két vázelem párhuzamosan fusson, s függőleges legyen! A vázelemek közé illesszük helyükre a kereszttartókat, majd ragasztóval és gombostűkkel rögzítsük a darabokat, s hagyjuk száradni. A ragasztó teljes kikeményedése után húzzuk ki a tűket, s a törzs vázát emeljük le az építődeszkáról. Ellenőrizzük, hogy a vázszerkezet nem csavarodott-e el, mert az ilyen hiba később bosszulja meg magát, ugyanis rossz szárny-, illetve vezérsík-beállítást eredményez, s az alapvetően befolyásolja a gép repülését. Ha eltéréseket észlelünk, jobb, ha a törzs vázát újból elkészítjük, de már gondosabban.
A bordák rajza
Ha a vázszerkezet hibátlan, építsük be a rajz szerinti bordákat, torziós borításokat, palánkolásokat, s a szárnyrögzítő csapokat. A teljesen kész váz tűzfalának hátsó oldalára ragasszuk fel a motort és az orrburkolat rögzítéséhez szükséges M2-es anyákat. A kész törzset finoman „érzéssel” csiszoljuk le. A törzs borításához használjunk japánpapírt, s az anyagot higított vászonfeszítő nitrólakkal ragasszuk fel. A törzs oldalait külön-külön vonjuk be. A lakkal csínján bájunk, a borítást legfeljebb kétszer kenjük be, mert különben a lakk elcsavarja a törzset. Amíg a borítás szárad, a rajz alapján balsafából készítsük el az orrburkolatot.
Következő lépésben a szárny vázát készítsük el. Vágjuk ki bordák 1:1 léptékű ábrája alapján a mintabordákat, majd e darabokat sablonként használva vágjuk ki az összes balsafa bordát. Hogy melyikből hány darab szükséges, azt a tervrajzról számoljuk le. Az azonos alakú darabokat összefogva csiszoljuk pontosan egyformára. Majd a főtartók fészkeit is készítsük el. A bordák után fogjunk hozzá a szárny építéséhez. Ezt a törzs összeállításához hasonlóan végezzük. A szárnyközépnél a 8-as, a szárnyfülnél a 9-es bordát sablon segítségével állítsuk szögbe. Minden egyes bordát gombostűvel rögzítve állítsunk merőlegesre, majd a főtartókat a bordafészkekbe helyezve AEROFIX ragasztóval kenjük be minden illeszkedő részt. A kész vázat egy nap múlva vegyük le az építődeszkáról, majd ellenőrzés után a be- és kilépőéleket is ragasszuk a helyükre. A vázat e művelethez is újból gombostűzzük a tervrajzhoz. A belépőélt hosszában akár két darabból is összeilleszthetjük, e darabokat is gombostűzzük a bordákhoz. Száradás után a szárnyat óvatosan csiszoljuk le. A két szárnyfül vázát is készítsük el, majd jobbról-balról ragasszuk a szárnyközépre. A ragasztóval bekent darabokat ruhaszárító csipesszel szorítsuk egymáshoz.
A futómű alkatrészeit készítsük el a rajz alapján, majd az 1 mm-es rétegelt lemezből kivágott –a rajzon V jelű- félbordát, amely csak az első főtartóig ér, még a futók beépítése előtt ragasszuk a helyére. Ha már szilárdan áll, két futómű szárát cérnával körbecsavarva, varrva erősítsük a bordához és a főtartóhoz, majd a kötéseket ragasztóval bekenve szilárdítsuk meg. A kerekeket balsafából esztergáljuk ki.
A szárny bevonóanyaga japánpapír, s a törzs beborításához hasonlóan, oldalanként ragasszuk fel a szárny vázára. Az anyag túlfeszítésétől óvakodjunk, különben a szárny felülete elcsavarodhat. Bevonáskor a szárnyat erősítsük az építődeszkára.
„Orrnehéz” gépnek a farokrészbe. „faroknehéznek” meg az orr-részbe ragasszunk annyi ólmot, hogy a modell helyes súlyponti helyzetbe kerüljön. Ha az ólommal való kiegyensúlyozás után sem repül vízszintesen, a vízszintes csillapító állásszögén kell változtatni.
I. esetben a csillapító kilépő éle II. esetben pedig a belépő éle alá tegyünk vékony lécet. A modell „túlhúzása” esetén (magas fordulatszámnál, vagy rosszul lehúzatott motornál következik be) vegyünk le a motor fordulatszámából, illetve állítsuk be a motor „lehúzatás” szögét.
A vízszintes vezérsíkot ugyanúgy készítsük, mint a szárnyat. A függőleges vezérsík építésekor a bordák főtartóit nagyon pontosan vágjuk ki. Ugyanis ha a bordák szorosan illeszkednek a főtartóba, könnyebben állíthatjuk be a vezérsíkokat. A kész függőleges vezérsíkot bevonás után nagyon pontosan beállítva ragasszuk a törzsre. E célra használhatunk Ferrobond pillanatragasztót is.
Miután a modell minden részét elkészítettük, kezdjük el az egységek összeállítást. A törzsre szereljük fel a motort. Az üzemanyagtartálytól a motorhoz vezető csövet úgy hajlítsuk meg, hogy a tartály a pilótakabinban alig észrevehető legyen. Az orr burkolatát csavarozzuk a helyére, gumival kössük fel a szárnyat és a vízszintes vezérsíkot, majd a légcsavart is szereljük fel a motorra. E modellnél ne a motorhoz adott légcsavart használjuk hanem vegyünk egy másik, Ø240 mm-es csavart, végéből vágjunk le 10-10 mm-t, a végeket kerekítsük le, majd kiegyensúlyozása után szereljük a gépre. Állítsuk be a súlypontját (ábránk segít e műveletet elvégezni), s ha nincs jó helyen, a hibát ólomsúlyokkal korrigáljuk.
A súlypont beállítását követően gépünket vigyük ki a szabadba, lehetőleg egy nagyobb rétre, ahol nyugodtan repíthetjük. Töltsük fel az üzemanyagtartályt, s kis fordulatszámmal indítsuk el a motort. Ha a modellt elengedjük vízszintesen kell repülnie. Ám ez még nem minden. A következő repítésnél emeljük a motor fordulatszámát. Ekkor modellünknek emelkednie kell, majd vitorlázva leszállnia a motor leállása után. A berepítéshez, s az esetleges korrekciók elvégzéséhez ábráink adnak támpontot.
Befejezésül néhány általános érvényű tanács. Repítéskor mindig figyeljük a szél irányát, s modellünket csak széllel szemben indítsuk. Csak szélcsendben, vagy gyenge (10 km/órás) szélben repítsünk.
Ha gépünk már szépen repül, szeszes filctollal –előbb kontúrozva, majd óvatosan befeketítve- rajzoljuk fel a lajstromjeleket és a fellépő fekete sávját. Ha elég biztos a kezünk, oldalankét egy-egy piros csíkkal tegyük élethűbbé modellünket.
Gáspár Pál
