A delta tipusú gépek súlypontjának meghatározásához egy régi modellező
újságban találtam egy leírást, amivel könnyebben meglehet határozni
a súlypontot a bonyolult számítások helyett.
Itt a leírás és hozzá egy kis ábra:
Decemberi számunkban lényegre törekvő cikket közöltünk a delta-szárnyú modellek elméleti és konstrukciós problémáiról. Most gya¬korlati szemszögből szeretnénk foglalkozni azokkal a kérdésekkel, melyek a deltamodellek építésénél és repítésénél felmerülhetnek.
Előre kell bocsátanunk, hogy deltaszárnyú modellt csak olyan rá¬diós modellező építsen, aki már kellő tapasztalattal rendelkezik a rádiós irányításban. A deltamodell repülése rendkívül látványos és aki egyszer megkóstolta ennek az „ízét", örökké rabjává válik. A deltamodell építéséhez kevesebb anyagra és időre van szükség, mint a hagyományos modelleknél. Aerodinamikai tulajdonságainak elő¬nye leginkább a leszállásnál jelentkezik. A deltaszárnyú modellt nagyobb mértékben húzhatjuk túl és az így egyre lassabban repülő modell puhán és rendkívül szépen száll le.
Vegyük most szemügyre közelebbről a deltamodell gyakorlati mű¬szaki problémáinak részletelt. Mint ahogy már előző cikkünkben ír¬tuk, a súlypont helyes meghatározása döntő fontosságú. A megfe¬lelő számítási és szerkesztési eljárásokon kívül gyakorlati, tapasz¬talati úton is meghatározhatjuk a modell súlypontját.
Miután kiválasztottuk magunknak a megépítendő modell vagy élethű makett rajzát, illetve megrajzoltuk azt l : l arányban — a modell arányait úgy válasszuk meg, hogy a fesztávolság 900 és 1000 mm körül mozogjon —, készítsük el pontos kicsinyített méretarány¬ban is a modell rajzát úgy, hogy fesztávolsága mintegy 150 mm le¬gyen. Az így lekicsinyített modellt építsük meg balsalemezből sikló-modellnek, az 1. ábra szerinti kivitelben. A modell un. sziluett törzsű, szárnya balsalemezből készül. Fontos deltamodelleknél a szárny kilépő élei negatív szögbeállítása, mert e nélkül a siklómodell nem re¬pülne. A mi esetünkben most a szárny kilépő éle egy kombinált ma¬gassági és csűrőkormány, melynek 6—7°-os negatív állásszöget adunk.
Ezzel a siklómodellel szabad térségben végezzünk néhány kézi-startot és ólomadagolással állítsuk be a helyes súlypontot. Csak ez¬után próbálkozzunk az úgynevezett gumis starttal. A jól beállított mo¬dellt legalább 15 méter magasra lőhetjük fel, miután stabil sikló-repülésbe megy át. Ennek a jól repülő sikló deltamodellnek a súly¬pontját most méretarányosan átvisszük a nagy modell tervrajzára. Ez a tapasztalati súlypont sok esetben valósabb, mint a mért, vagy számított, és biztos, hogy az így meghatározott súlypontú modell éppen olyan jól, ha nem jobban fog repülni, mintha bonyolult szá¬mításokat végeztünk volna. Természetesen a nagy modell kombinált magassági és csűrőkormányát is úgy kell beállítani, hogy az alap¬helyzete 8°-os szögállású legyen.
Miután tehát így beállítottuk deltamodellünket, kiegyensúlyoztuk az adott súlypontnak megfelelően, először a kombinált csűrő- és ma¬gassági kormány hatásosságát ellenőrizzük le. Ehhez felvisszük a modellt közepesen túrázó motorral mintegy 100 méteres bizton¬sági magasságra és megnézzük, hogyan működnek a kormányok. A korrekciót leszállás után végezhetjük el. A tulajdonképpeni berepítés csak ezután következhet. Most felküldjük a modellt 150—200 méter magasra és először kb. 100 métert repüljön egyenes vonalban, majd hozzuk le 3-4 méter magasságra és így repüljünk vele tovább egyenesen. Ha a modell az egyenes repülés közben magától emel¬kedik, akkor a kormány fix negatív szögállását valamennyire csök-kenteni kell és ezzel egyidejűleg súlykiegyenlítéssel a súlypontot is hátrább helyezzük. Az itt leírt berepítési manővert addig kell foly¬tatni, amíg a deltamodell többé nem tér ki a vízszintes Irányból felfelé vagy lefelé. Csak ekkor mondhatjuk, hogy a súlypont aerodinamikailag is valóban a helyén van.
Ha az ábra szerinti gépet elkészítjük, kapunk egy jó kis dobálós gépet.
Az én "kisbékám", amin súlypontot kísérleteztem ki, erős szélében is jól repült.
