2 hónap után hazajött az elveszett vándor!
A Sajóörösi találkozón 861m magasságban repülő Solius 2,2m-es hab vitorlázó gépemmel le akartam szállni és a leggyorsabb süllyedési formát,a dugóhúzót választottam.Hiba volt.
Kb.400 méternél eltűnt a szemem elől a távolság miatt,ekkor már kb. 5-en 6-an kerestük a gépet,amit hol egyikünk hol másikunk látott.
Végül is 50-60 méteres magasságban már szépen beállt vízszintes repülésbe és próbáltam visszahozni de már oly messze volt,hogy nem láttam az irány pozícióját.
41 méteres magasságban eltűnt a fák lombkoronája mögött.
Keresésére indultunk páran kamerás quadrokkal de eredménytelenül.
Sötétedéskor már egyedül,fogtam telemetriás jelet a Sajóparton kb. 10m szélességben.Másnap hajnalban átfésültük ott a kukoricást de eredménytelenül és ekkor már nem is jelentkezett be a gép.
A két hónap alatt sokszor kint jártunk és szinte mindent átfésültünk kukoricást,erdőt,folyópart mindkét oldalát de semmi.
Végül is utolsó utam alkalmával a Sajó túlpartján keresgélve találkoztam egy horgásszal aki elmondta,hogy közmunkások megtalálták a gépet ami nekiütközött a nyárfásnak és lezuhant a másfél méter magas csalánosba.
Innen már beindult a gépezet,telefon a polgármesteri hivatalba,a munkavezetőnek,a megtalálónak és mehettem a repcsiért.Hatalmas doboz édesség volt a jutalom.
A gép azon kívül,hogy a gumikerekét félig megették az egerek,szinte sértetlen állapotban volt.Az akksija cellánként 0,16 század voltig merült,amit ma sikerült újraélesztenem 4,20 voltra.A töltést váltogatva NiMh és NiCd üzemmódban kezdtem és ahogy elérte a cell. 2,28 voltot áttettem ballanszos LiPo töltésre.
Szóval ennyi a megkerült gép rövid története.
(és mi a tanulság:hogy érdemes az én elveszett gépemet megtalálni mert rengeteg csoki jár érte!!
)
