Egyik szép nyári este kivonultam reptetni a falu határába. Alkonyat előtti percek, gyönyörű táj. A rádiót sem hagytam otthon, és a szárnyak is megvoltak. Mivel egy csupaszárnyat vittem ki.

Volt egy aprócska pilóta hibám, aminek következtében a susnyásban landoltam.
No, sebaj, megkeressük. Irány a bozót. Már korábban is láttam, hogy ezen a területen méhészkednek, tábla is van, de mindíg csak 2-3 kaptár volt a bozótban. Rádió ki-be kapcsolgat, szervók zizegtet, közeledek a géphez. Beérve a susnyásba 26 kaptárt számolok egy tisztáson.
Halk zümmögés, alkonyat, dögmeleg. A méhek szellőztetik a kaptárakat. Az egyik előtt kb 2m-re a csupa.
Nem a legrövidebb utat választottam, az csak 10 lépés lett volna. KB 5 perces kerülő, embermagas pókhálós csalánerdőben, persze síri csendben,
a végén már szinte kúszva. Egy indián olimpián dobogós lettem volna.
Amikor elértem a gépet stratégiát változtattam. Gyorsan megragadtam és futás a kaptárak között. Azért az átfutott az agyamon, hogy a gép alja sárga. Talán ez most nem érdekli a méheket.
Nagyon gyorsan elértem az autót és mentem haza ragasztgatni.