Én egy kicsit vegyes érzelmekkel viseltettem a rendezvény iránt. Szerintem azt el kellett volna dönteni már korábban, hogy repülőnap lesz-e, vagy családi délután, mert szerintem ez utóbbi volt Sajóörösön, de biztosan csak én vagyok ilyen maradi szőrszálhasogató.
A sok néző fejetlensége természetes egy ilyen rendezvényen, de ahogy láttam sok szereplő nyakában lógott a "Rendező" feliratú cédula, azonban rendezést nem láttam tőlük.
Félre ne értse senki, nem bántásból mondom mindezeket, mert a Sajó önálló életre kelése ellenére is akik ott voltak, és szép gépeket akartak látni, jól érezték magukat.
Nagyon veszélyes és felelőtlen reptetések voltak, főleg a focipálya felett. Senki nem figyelt a másikra, a "Rendező" táblával kiemelt egyének nem szóltak a gyerekeknek, és a szülőknek sem, hogy a pálya a reptetőké.
Én konkrétan akkor hagytam abba az első és utolsó felszállásomat, amikor az amúgy is zsebkendőnyi terület felett repülve egyszer csak megjelent az égen egy cukorfelhő kis szalagokkal, valamint a pályára berohanó 20-30 kisgyermek. Itt szakadt el "az a bizonyos" nálam. Szerencsére ott volt velem Balázs, aki navigált, hogy "jobbra cukoráradat, balra gyerekek, de inkább most ne szálljak le, mert éppen mindjárt rálépek egy 2 éves csemetére."
Szóval, számomra ez a nap egy találkozó volt, de igazából egy focipályán is meg lehet ilyet rendezni, mert senki nem tudta-látta előre, hogy az eredeti helyszín kárba vész.
Egy végszó, és nem is jártatom tovább a számat:
a fel-, és leszálló pálya csak és kizárólag azé, aki reptet, azt szalaggal, vagy egyéb más dologgal el kell választani a sátraktól, emberektől, gyerekektől.
Minden elismerésem azé, aki a hátsó traktusban reptetett, a tömeg másik oldalán, azonban mivel a szántóföld nem volt éppen elég sima, valamint (főként) a nap pont szembe sütött, ez nem volt ideális.
Tisztelettel: Kordaz
