Az elsö metilenkékes kisérletemet ugy Kb. 10 éves koromban követtem el.
A szülövárosom parkjában volt egy Kb. 10x10 méteres medence. max vizmélység 1 méter, majdnem semmi növényzet viszont aránylag sok, halászok által betelepitett hallal. Nos én aki közismerten rendes gyerek voltam

gondoltam vogy megviccelem a várost. Egy gyufásskatulyát szinültig töltöttem metilenkék porral és egy ovatlan pillanatban
véletlenül beleejtettem a halastóba. Szép sötétkék tintacsikok áradtak a skatulyábol és én gyorsan hazakotrodtam mielött valaki duplájára nyujthatta volna a füleimet. Pár nap mulva reaszántam magam a halgyilkoló müvem megtekintésére, a viz áttetszöbb volt mint bármi máskor és a halak is oly fürgén mozogtak és oly jól érezték magukat mint soha azelött. Ez egy életre szólló tanulság volt számomra, többet nem öntöttem metilenkéket a medencébe és
más törvénytelenséget sem csináltam hacsak nem vesszuk bünnek azt hogy szereztem egy 5,6mm hatlövetü forgopisztolyt és ijesztegettem a szarkákat meg a macskákat mindaddig amig nem licitáltak be a zsarudába egy kis egyoldalu beszélgetésre.
Ezek után megkomolyodtam, nem követtem el több törvénytelenséget ha nem nevezzük törvénytelennek a szigonyos és a villanyáramos halászatot.
Most öreg fejjel igazán mindent megbántam, ha ujra kezdhetném akkor nem követném el ezeket, legalábbis nem ennyire kis mennyiségben.